2015 március 15, libegőzés...

Volt már olyan, hogy márciusban szikrázó napsütés és meleg várt ránk, de ebben az évben ismét télies idő köszöntött ránk.

 Ok, mázlink volt, mert a történelmi természeti katasztrófán már túl voltunk, ahol az ónos eső a fák megfagyása előtt dermedt nagy tömegbe az erdőre, és szaggatta le, rombolta szét a növény világot a János hegyen (is).

 Mostanra már be lehetett lépni a területre, és elhatároztuk, hogy libegőzünk egyet a szabad napunkon Bishoppal, Csillával és Leventével.

 Keresztapa együtt utazott a keresztlányával, és mi is elosztottuk a gyerekeket, hogy mindenki párban utazhasson.

 Nem volt hívogató az időjárás, és ezért tömeget sem kellett oszlatni. Jó volt megmelegedni pár fűtött helyiségben is.

 Viszont ítélet idő sem volt. A gyerekek örömmel szaladgáltak fel és le, élvezték a helyzetet.

 Megmásztuk a kilátót, és messzire kémleltünk a ködben.

 A kilátó rejtett zugai sok rejtek helyet biztosítottak, és lehetett kalandozni a csavarodó lépcsősorok két irányú vonalán, illetve az átjárókban és a rácsos ajtók mögött.

 A kalandos libegőzést minden apróság nagyon élvezte, de még jobban esett aztán leülni egy vendéglőben.

 A lefagyott testrészek regenerálása mellett a belső felmelegítése is jól esett.

 Később felmentünk még Gáborékhoz (alias Bishop), hogy megtekintsük a karácsonyi változásokat és ajándékokat,

és zártuk a kalandot Csilla remekbe szabott alkotásának elfogyasztásával.

2015 Családi expedíció a sivatagba...

Korábbi kiállítások és díjátadók kapcsán, már voltunk néhányszor az Egyesült Arab Emírségekben.

 Már az első alkalommal köttetett egy érdekes barátság egy Abu-Dhabiban élő családdal, ami azóta is csak mélyül.

 Ennek eredményeképpen meghívást kaptunk családilag egy kis család látogatásra, gyerekekkel együtt.

 Így a síszünetet ezúttal melegebb éghajlaton töltöttük.

 A srácoknak nagy élmény volt a repülő út, különösen, mert a reptéren a személyzet, kivételes bánásmódban részesítette őket.

 Az utazás is pompásan telt, és az újdonság élményét az európaitól kissé eltérő körülmények biztosították.

 Az otthoni zimankós, esős idő után jól esett a perzselő nap fénye, és szívünkbe költözött a nyár.

 Bármerre mentünk, élmények vártak.

 Amikor kettesben voltunk, mi kevésbé használtuk ki a turizmusnak épített színes "csodákat", de a gyerekekkel mi is megismerhettük ezeket.

 A csúszda park egész napos programot ígért.

 Szinkron úszók, hullámvasút, lusta folyó, hullám medence, csúszdák, hullám lovas pálya, és még sok érdekesség.

 Másnap elkalandoztunk egy kis sivatagi túrára is.

 Megnéztük a szivárvány sheik autó gyűjteményét fél úton.

 A hatalmas hangárban a régimódi autóktól a koncepció járművekig mindenféléből láthattunk példát.

 Az egyik mercedesz sorozatból minden színből volt. Ez az egyik ok, hogy a sheik-et szivárványnak hívják.

 De láttunk több szobás épületet magában rejtő óriás teherautót is. Meg mindenféle furcsaságot.

A piramis forma hangár mellett voltak a nagyobb srácok, amiket már nem lehetett betuszkolni.

 Bár néha úgy éreztük, hogy Liliputiakként, mi mentünk össze.

 Aztán elértük végre a széép sivatagot. Nagyon szeretem.

 Hiába, a természet változatos csodáit nem übereli semmilyen világszenzáció.

 A változó színű hullámok végtelen sora a kalandfilmeket idézi.

 Mégis álltunk egy nagyot játszani a hatalmas, forró, puha homokozóban.

 Az apró szemcsés por úgy folyt, mint a víz, és úgy repült, mint a gőz.

 A gyerekeknek ez egy végtelen játék lett volna, ha nem kezdett volna lemenni a nap.

 A következő napon átmentünk Abu-Dhabiból Dubaiba busszal.

 Ott volt aztán minden színes, hatalmas, dalolós és villódzós. :-)

 Ideális a gyerekek csodálkozásának kiváltására.

 De én nagyon szeretem figyelni az arcukat, amikor a világ számunkra már hétköznapivá szürkült dolgaira rácsodálkoznak.

 Nem csak azért, mert öröm látni az örömüket és hallani tiszta kis gondolataikat, 

 

 de magunk is rádöbbenhetünk pár rég elfelejtett öröm forrására.

 Kipróbáltunk mindent, utaztunk ide és oda, strandoltunk és másztunk, fagyiztunk és gyümölcsöztünk.

 Voltak amik nekünk is az újdonság élményét adták, de azt hiszem én a természetnek jobban tudok örülni.

 A legjobb az egészben az volt, hogy együtt lehettünk.

 Persze a nyári meleg, és a nyomorú nyálkás idő kontrasztja, különös erőt adott ennek az élménynek.

 Sajnos rövid villanás volt ez a kiruccanás, még tudtunk volna kalandozni.

 Így is nagyon sok élményt szereztünk, amikről a mai napig beszélgetünk.

 Ki is merültünk, és hazafelé a gyerekek már a repülőre szállás előtt mind elaludtak.

 Köszönjük a kedves családnak, hogy ilyen kedvesek voltak, meghívtak és támogattak utazásunkban, és Istennek, hogy ilyen élményekkel gazdagodhattunk.

Készült videó is az utazásról.

2015 január, szánkózás

Ritkán esik a hó itthon. Pedig nagy igény lenne rá :-)

 Amikor meg esik, akkor gyorsan el is olvad.

 És arra a fél napra amikor meg van, akkor meg tuti, hogy nem hétvégén.

 Minden pillanatot ki kell használni tehát a szánkózásra.

 Még szerencse, hogy Páty szélén csodás dombocskák vannak.

 Ok, tavasszal lenyűgözőbbek a hullámok,

 télen viszont hasznosabbak.

 Ráadásul ilyenkor rég nem látott ismerősökkel is összefuthat az ember.

És itt nem Olafra gondolnék első sorban :-)