2011. május 22., vasárnap

Gyermekeim szülinapja...

Régóta várják a nagyok, hogy végre eljöjjön a szülinapjuk. Két nap különbség van közte, így egyszerre szoktuk tartani a családdal, de külön köszöntjük őket annak napján. Nagy izgalmukat átélni, figyelni örömüket, készítgetni őket a pillanatra, nagy öröm.

Kis tortával, gyertyával, apró ajándékkal is készülünk, de a komolyabb esemény a hétvégén van, amikor összejön a család nagy része. Ja, és persze van gyerekzsúr is, így több felvonásos az esemény. (Sajnos mindez a Húsvéttal nagyon egyszerre alakult most, és így a gyerekek már kezdik úgy érezni, hogy minden nap kapnak valamit.) Jobb lenne többször kis esemény az év alatt széthúzva.

Szóval eljött a családi ünneplés napja, és megjött Gé és Léni Londonból Jánosékkal, Gábor és Bori Ábellel és az újszülött Simonnal.

Mi: Orsi, Évi, Gábor, Éva, Füles, Jómagam... csak Bubu dédi nem jött el mégsem, akit erősen hiányoltam. :-(

A közös ebéd grillezett hús és egyéb finomságok sora volt, salival és hasonlókkal.

Mikor végeztünk, a várva várt köszöntés következett. Orsi nagy munkával torták sorát készítette el, mindenkinek a kedvencét.

A helyi cukrászdában személyre szóló torta "matricákat" sikerült szereznünk, ami különös izgalmat jelentett.

Az ajándékok sora következett, és a gyerekek csak kapkodták a fejüket.

Azóta is együtt alszanak a porontyok a kedvencekkel. :-)

Aztán jutott idő egy kis lazításra is, és ezúttal nem a gyors érkezés-ajándékozás-elbúcsúzás volt a program, hanem maradt idő beszélgetésre, heverészésre, mert a szép időben jó érzés volt a lazítás.

Segítettünk a srácoknak kibontani, összeszerelni, kombinálni, és ezzel nem csak a gyerkőcök öröme volt teljes, hanem az ajándékozóké, és a miénk is.

Lassan leszédült a nap a horizontról, és mindenki hazaindult.

Jól sikerült nap volt. Tavasz, napsütés, torta, grill, ajándék, sok gyerek, szerető család.

Kár, hogy ritkán jövünk össze ennyien, egy laza együttlétre.

Sűrű hétvége Pátyon...

Végre egyre szebb az idő, és érdemes kimenni, és figyelni, ahogyan a a táj zöldbe borul. Azon kivételes hétvégéken, amikor nincs valami "kötelező" előre szervezett program, igyekszünk érdekesen eltölteni az időt.

Szombaton eljött hozzánk Györgyi is az ünnepelt sztááár, és együtt a gyerekekkel sétáltunk egyet Pátyon. Görkorcsolyákkal, bicajokkal, kismotorokkal, babakocsival vágtunk át a pátyi pincesoron.

Bálint imád játszani a napszemdzsókkal, és már egyedül is fel tudja tenni. Hol jól, hol fordítva. :-)

Marcim minden helyzetet kihasznál, hogy ne kelljen saját erőfeszítésből haladni. Biztos az ő kedvenc állata is a kígyó: csak fekszik és megy...

A Trevi Cukrászdát megszálltuk, és mindenféle furcsa fagyikat rendeltünk.

Aztán vissza fordultunk. Elmentünk az ovi előtt, majd felkapaszkodtunk a kicsi, de kanyargós és meredek Burgondia utcán (nem is tudom melyik törtélemi magyarról nevezték el...), és visszaértünk a HQ-be.

A srácok alaposan elfáradtak. Nem csoda, hiszen kb. 2x annyi utat tettek meg, mint mi, csak cikk-cakkban. :-)

Bálint fejleszti a kézügyességét.

Másnap Sugi mamáék jöttek el hozzánk, és hozták magukkal a ritkán látott uncsitesókat is a gyerekek nagy örömére.

Lucának szülinapja volt, és így nagy tortázást terveztünk.

Előtte rákészültünk a bulira gitározással, arcfestéssel...

Focizással...

...ahol a legkülönbözőbb csapat összeállításban küzdöttek meg a felek.

Aztán a srácok körül ülték az asztalt, és elfújták a gyertyákat.

Kivételesen nem itthon készült torta volt a menü, és ennek megfelelően rettenetes műcuccot sikerült beszerezni, sőt, Luca a legtarkábbat választotta, melyben ránézésre is első sorban akrilszármazékok voltak. :-)

Szemben a fijúk...

megalányok...

Még azt is kérem !

Persze a végén nagy ajándékbontás is volt.