Farsang

Nagy készülődés előzte meg a farsangozást ! Anyuval közösen találta ki a kis csapat, hogy mi szeretne lenni. Nem volt egyszerű, mert csak úgy röpködtek az ötletek. Volt sablonos és különleges is, de végül megszületett a döntés, majd a jelmezek is.

Édua a cica mellett döntött.

Imádja festegetni az arcát, rendezgetni a haját, igazi kiscsaj. Nagyon jól érezte magát a jelmezben, nem is nagyon volt időm, hogy lefényképezzem, rohant befelé a sok kígyó, kalóz, robot és tündér közé.

Marcinál elég kicsi volt a szórás, mindenképpen valami kardos harcos szeretett volna lenni. Van neki több készlet középkori (vagy korábbi) fegyverzete, de végül a viking mellett döntött.

Elég jól sikerült a jelmez, vastag bőrövébe könnyen csusszant a díszes rövid kard, vérvörös köpenyét egyedileg készített turul madaras fibula rögzítette, tülkös sisakja és bundacsizmája erős kontrasztba került a tündéri kisfiúval.

Koreográfia Verseny

Február elején a Fővárosi Művelődési Központban tartottak egy Koreográfia versenyt, melyen az ovisok közt Édua is fellépett.

Nagyon szeret táncolni. Neki kellett zenét választani, majd egyedül találta ki a mozdulatokat, melyeknek a memorizálásában és gyakorlásában mi is segítettünk neki.

Nagyon szépen táncolt a Szilaj (Brian Adams - Spirit) zenéjére, kapott oklevelet is érte.

(Fotók: Szokolay Gábor)

Szánkózás az év kezdetén, a szabi végén...

Annak ellenére, hogy milyen közel vannak a Páty szélénél szánkózásra kitalált dombok, mégsem nagyon járunk oda, pedig mind kirándulni, mind szánkózni, lovagolni, és ezer más szabadidős tevékenységre alkalmas terep. És látványnak sem utolsó.

Így amikor elmúltak a kötelezők, de a hó vastagsága hívogató, a nap ki-kibukkanása csalogató, az idő múlása pedig sürgető volt, felkerekedtünk, hogy meglátogassuk a dombokat egy szánkó fedélzetén.

Bálint hátizsákban jött, a többiek csúszva. A helyszínen először a kisebb lejtőket hódítottuk meg, majd rámentünk a "fekete pályára".

Úgy vettem észre, hogy Bálintnak is tetszett a móka.

A srácok felváltva futottak a hegyhátnak, és nagyon messzire csúsztunk, minden konkurenst lehagytunk.

Édua még egyedül is le mert menni párszor, hanyatt fekve a ródlin.

A szép tiszta idő után a naplemente is élmény volt, de itt egy kép tőlünk: a tipikus pátyi tájról, a kivilágított templommal.

Sziveszter 2010/2011...

A Szilveszter egy olyan buli, ahol kötelező jól érezni magad, és többnyire totálisan az ellenkezője jön létre. Ezért véletlen sem gondolkodtunk abban, hogy elmegyünk bulizni. A korábbi években többször is külföldön töltöttük az időt, de az apró gyermekek miatt most egy egészen új változatban kezdtünk gondolkodni.

Tudván, hogy Ábel is velünk tölti a szilvesztert, Orsi elkezdett olyan sűrű és különleges esti programot szervezni, amilyent nem is láttam még senkinél. Vetélkedőket, koktélozást, kajálást, tűzijátékot, meg mindent. Egy estét azzal töltöttünk egy bevásárló központban, hogy csupa olyasmit vásároltunk amik jók lesznek a fordulók ajándékának, vagy dekoráláshoz, vagy beöltözéshez és így tovább.

Sajnos a legtöbb részről nincs képem, mert részt vettem én is, illetve videóztam, de elmondom miket csináltunk:

- vetélkedővel kezdtünk, labdát kellett célba dobni
- rajzolni kellett, hogy a csapattárs kitalálja, hogy mi van a képen
- cérnáról kellett almát lerágni időre
- tenisz labdával kellett kanálban egyensúlyozva köröket futni
- takaró alatt tapintásra kitalálni, hogy milyen tárgyakat fogunk
- többire nem emlékszem, de volt még

Mindegyik futam után kaptak a gyerekek személyre szabott ajándékokat: matricákat, girbe-gurba szívószálat, csörgő golyós fejdíszt, pár napos tetkót, sütit, ilyesmiket.

Amikor a vetélkedőnek vége lett, akkor kezdődött a disco. A mennyezetre szerelt és motorral forgatott tükörgömböt külön megvilágítottuk, a füstgépet végül mégsem izzítottuk be. Mindenki kapott azokból a világító pálcikákból, amiket el kell törni, hogy fényre gyúljanak különböző színekben, és ezekkel jókat bohóckodtunk a tánc közben.

A disco-t koktélozással zártuk. Haszna volt a girbe-gurba szívószálaknak, miközben ki lehetett próbálgatni a sokféle apró ajándékot, amit a vetélkedőn nyertek a srácok. Sőt, még Orsi tesójáéktól: Gáboréktól is kaptunk pár a karácsonyihoz hasonló szaloncukor formájú apró ajándékokat tartalmazó kis csomagot, azokat is sorra kinyitottuk.

Sokféle sós sütivel és édessel is készültünk. A koktél is is érdekes élmény volt, de még kétféle gasztronómiai élmény váratott magára. Első körben tehát átmentünk Nagymamáékhoz, akiknek a híres házi hamburgerére már mindenki nagyon várt. Leültünk, és jóól teleettük magunkat.

A frissen sült zsömlébe tett friss ropogós zöldségek és frissen sült húspogácsák némi kulimásszal mennyei kezdést jelent a 2011-es évre. Már látom, hogy ez egy csodás év lesz. :-)

Amire végeztünk, már felmelegedett a szomszédban a csoki fonduebe tett csoki törmelék, és mire átballagtunk, már vígan folyt le emeletről emeletre az édesség. Marcipán, banán, aszalt gyümölcsök, kekszek és sütik kerültek a szószba, és minden, de minden maszatos lett.

Jó kis szilveszter volt, kár, hogy nem készült róla több kép... hopp, de ! Hol is van ?

Éduáról készült ez a buli előtt anyuci göncében !

Karácsony után Bishopéknál...

Mióta megszületett Turiák Levente, nem sokat láttuk, de egy ilyen apró baba még nem is tud nagyon sok mindent csinálni, csak fekszik és szép. :-) Kihasználtuk a pár napos munkamentes időszakot, hogy meglátogassuk Csillát, Gábort (Bishop), és Levit.

Édua kapott színes cerkákat, és keresztapjával szépeket rajzoltak együtt.

Marcika kapott egy vagány kis legó autót, amit közösen építettünk fel. Közben elhalmoztak a háziak mindenféle finomsággal.

Aztán Bishop új játékot mutatott a számítógépen, ami eleinte nem ment... (:-) )

Aztán jött a segítség...

És itt a ház ura... meg a faterja.

Szent Karácsony, második felvonás...

Karácsony első napján felkerekedtünk, hogy a XIV. kerületben is ajándék vadászatot tarthassanak a gyerekek. Ismét Bubunál kezdtük a napot, és nagy örömünkre eljöttek az unokatesók is, akikkel nagyot játszottak a mieink.

Marci Leventével dínózott hosszan...

Édua pedig Lucával rajzolt, kiszínezőzött, és játszott egész délelőtt.

Délután aztán átmentünk Sugi mamához és János papához, hogy megnézzük, hozzájuk is jött-e a Jézuska. Csengő szóra nyílt az ajtó, és a nagyon sok ember, nagyon sok szemetet csinált egy pillanat alatt, de derék felett mindenkin az öröm látszott.

A gyerekek mindenkinek segítettek ajándékot bontogatni. Bubu, Sugi, Léni, Orsi, Édua, Luca, János, Gábor, (Léni unokatestvére) Roberto, Marci, Bálint, Én, s később Füles és Évi gazdagította a kis nappali zsúfoltságát.

Bálint nem ijedt meg a tömegben, de sokan figyeltük az Ő örömét, hiszen neki nagy újdonság a karácsonyi forgatag.

Roberto nem Brazíliában, hanem Spanyol országban lakik, és csak a karácsonyra jött át Gáborékhoz, hogy megnézze a magyar karácsonyt.

A lányok tudták legjobban értékelni egymás ajándékait.

Bálint különleges zenélő, villogó autó szimulátort kapott Londonból.

De nem ő volt az egyetlen, aki messzi földről jött érdekességeket kapott. :-) Valójában nem voltunk kevesen, akik kihasználtuk, hogy Gáborék ott laknak, így kapott Bálint, Orsi, és ahogyan később kiderült: én is, londoni ajándékokat.

De sokan kaptunk apróságokat angol szokás szerint. Ugyan Magyar specialitás a szaloncukor, azért létezik ez a forma minden felé, és angliában pl. nem csoki van ezekben a hatalmas szaloncukrokban, hanem ajándékok. Apróságok. Így mindenkinek jutott több kis ilyen-olyan. Köröm csipesz, csavar húzó, játékok, illatszerek, stb. Érdekes élmény volt.

Léni kapott épp apróságot Sugi Jézuskájától.

Luca és Édua Csingiling újabb kalandjait keltik életre.

Mindenkinek jutott a papír koronákból is, amik ugyancsak angol ajándékokból bukkantak elő.

Különleges program kerekedett Sugi mama ötletéből: A gyermekeim egy nagy bábszínházat kaptak, függönnyel, ajtókkal, mindenestül. Először Sugi mama és János papa adott műsort, majd sorban a gyerekek meséltek el történeteket.

Később aztán divatbemutatót tartottunk, eleinte csak az ünnepi ruházatát mutatta be mindenki...

(ez minden gyanútlan arra járót utolért...) :-)

...majd a friss szerzemények kerültek bemutatásra... persze bolondosan. Sokat nevettünk. :-D

Bálintot nagyon érdekelte a bábszínház, még napokig játszott a különböző bábokkal itthon is.

Így tért véget az ünneplés, jól ránk esteledett. Alig fértünk el az autóban a sok ajándéktól.

Szent Karácsony, első felvonás...

Szeretem a családomat. Tele van szeretettel, tele van lelkes kreativitással, Isten áldásával, és így a karácsony nem csupán a szeretet kötelező ünnepe, hanem igazán kellemes élmény, rítusok sora, öröm ünnep és lazulás.

Talán azért nem írtam ilyen sokáig meg ezt a bejegyzést, mert sajnos nekem a karácsony sokkal inkább jelenti az emberfeletti hajtást a munkahelyen, amikor fogyó határidőre mindent el kell készíteni, és az utolsó pillanatokban is csak a tekerés marad. Ettől olyan mértékben merülök ki évek óta, hogy általában lebetegedem, volt, hogy kórházba is jutottam, de szerencsére manapság már kevésbé stresszelek, és kimaradt az utolsó két évben a betegség. Viszont maradt az ólmos fáradtság, és ezért volt, hogy több családi eseményen simán elaludtam ülve.

Tehát nekem a Karácsony valóban a Megváltó érkezése, megváltás és brutális kontraszt egyik napról a másikra, de tudom élvezni az örömet egy kis idő után, a pihenést, a nyugalmat és csöndet, csak sajnos a szent ráhangolódás marad ki.
(És elnézést kérek, hogy pont ezekben az örömteli pillanatokban nem készülnek fényképek... inkább videóztam.)

Sajnos tehát én nem tudok úgy készülni ahogyan szeretnék, de örömmel tölt el, hogy a többiek igen. Heteken át ad hagyományt és kreatív örömet a gyerekeimnek azzal, hogy együtt díszítik a lakást, koszorút készítenek, mézeskalács alkotásokat, és minden apró részletben ott rejtőzik a szentség.

Nálunk az lett a hagyomány, hogy a gyerekekkel 24-én reggel elmegyünk anyai nagymamámhoz (Bubu), és onnan a közeli Sugár moziba Fülessel és Évikével, amíg Orsim otthon "kinyitja az ablakot az angyaloknak", és becsempészi az előre (gondosan) kiválasztott hatalmas fenyőt, és feldíszíti azt.

Idén a gyerekek csak Évivel voltak a moziban, én Bálintra vigyáztam Bubunál a film végéig, és ott öltöztünk ünneplőbe.

Hazaérve már csodás színes fények hívogattak a házba. Bent már állványon a kamera, fa alatt a sok csomag, szól a zene, száll a fenyő átható illata, és asszonykám csinosabban, mint valaha, izgalomtól felpörgetve, szeretettől átitatva fogad minket, hámozza meg a gyerekeket a meleg ruháktól, és kezdődik a karácsonyi ünneplés.

Nincs annál szebb élmény, amikor apró gyermekek szemén és szavain keresztül értékelheted újra a csodát, a látványt és élményt, így csak ennek élünk. Figyeljük őket, nézzük, hallgatjuk, és szívjuk a pillanat varázsát, miközben bontogatjuk a rég áhított kincseket rejtő csomagocskákat. A mi ajándékaink majd jóval később kerülnek sorra.

Talán két órán át tart az öröm, egymás játékainak a próbálgatása, éneklünk a fa alatt, csillagszórót nézünk áhítattal, és belekóstolunk az alkalmi süteményekbe. Aztán mi is bontunk, ölelünk, és könnyel a szemünkben ölelgetjük egymást a gyermekeinket lesve, hosszan, örömben.

Utána felkerekedünk, és elzarándokolunk nagyiékhoz, egészen a kert másik végéig, ahol Orsim családjának többi tagja vár már minket. Évi, Füles, Gábor, Bori, Ábel, Simon a pocakban, Nagymama és Nagyapa készül a meglepetésre, amit hozzánk hasonlóan készítettek elő a gyermekek örömére.

Aztán szól a csengő, és beözönlünk a sötét szobában szikrázó csillagszóróktól és fénylő lámpák sorától fénylő fenyő elé, és ismét száll az ének, jönnek a puszik, és nyílnak a csomagocskák, majd későig együtt a család.

A közös vacsoránál felolvasásra kerül Jézus születésének története, ahogyan minden évben, és jó ízűen falatozva lazít a család.
Hazaérve aztán hosszan nézzük a gyerekek altatása után a fenyőt, és szimatoljuk friss illatát, ami még hetekig fűszerezi minden napunkat.