Szigetközi hétvége...

Már huszon-éve járunk a Szigetközbe. Ok, anno nagy csoport fiatalként heteket töltöttünk lenn, és hajnalban feküdtünk, illetve egész nap pancsoltunk, mint a delfinek, de a Szigetköz nyugalmának hangulatát nem tudom másra cserélni.

Akár milyen silány vagy puccos helyen is voltunk külföldön, a Szigetköz nem maradhat el. Várom a sátrazás, a tábortűz, és a ponyván kopogó eső relaxáló hangulatát. Sajnos idén nem jutott több, mint egy hétvége, ami így kissé rohanásba fulladt, mert ugyanúgy meg kellett nézni minden félét, ahogyan szoktunk, csak most nem egy hét alatt...

A kis kemping lagúnájában a gyerekek egyből rátaláltak a kacsakövekre, és hosszas vízbe potyogtatás következett.

Ez később célba dobálássá változott, de így is jó. Megérkezett Gábor, Zsuzsi, Gergővel és Barnussal (pár hónapos kisbaba), majd Balázs és Eszter, Andrissal, és rövidesen felállt a táborunk is.

Elbandukoltunk a hallépcsőhöz, ahol éppen hanyatlani kezdett a nap a horizont felé, és szaladgáltunk egyet a hídon, megnéztük a dübörgő vizet, a hatalmas pókokat, és itt is dobáltunk kavicsokat.

Gábor bemutatta, hogy az esőzések ellenére az utak így is jól járhatók. Ugyan a gyerekek halálra rémültek, de a vigyort érdemes scannelni a szélvédő mögött :-D

Sajnos manapság a camping lakók nem kulturált, gyakorlott túrázók, hanem kiszabadult városi bunkók, akik hajnalig magnóznak és üvöltve énekelnek. Mi nehezebben, de a gyerekek legalább jól aludtak, és nem zavarta őket a daj-daj.

Másnap elmentünk Liptóra, hogy strandoljunk egy kicsit, és szép napos időnk volt rá.

A gyerekek nagyon élvezték a pónis, csacsis ház érdekességeit, ahol a Balázsék és Gáborék laktak. Sajnos sok volt az állatok miatt a légy, de volt állandó program... a vadászat. :-(

Nem messze egy mese házban tesz-vesz város hangulatú termelő ember lakik, mesebeli hangulatban termeszt és árusít mosolygós gyümölcsöket, és sokféle mézet. Vettünk is repce mézet, mézontófű mézet, és többször visszatértünk, mert az első kiló hopp, el is fogyott.

Másnap a Jacuzzinak nevezett gázlóhoz mentünk, ahol lebillen egy mellék ág, és jól lehet dögönyözni, feltéve ha megszokod a víz hidegét, ami most különösen durvára sikerült, így nem nagyon dögönyözött senki. Így csak pancsiztunk.

Jöttek arra a már említett tahókból, akik azt hitték, hogy úgy kell átmenni egy gáton, hogy jól neki eveznek, hátha átlendül a hajó rajta. Persze felakadt, amire összehangolt testmozgással keresték a megoldást, aminek összehangolt fürdőzés lett az eredménye, abba a jó kis brutál hidg vízben. De hát megérdemelték. Valakinek éppen tönkretették a kenuját... ahhh...

Mi meg fotózgattunk egy kicsit, amíg Bálintom aludt, a gyerekek pancsiztak még egy darabig, Gáborék meg hiába vártak minket... valahol.... (Bocsi)

Balatonfüredi kikapcsolódás

Ahogyan minden évben, idén is leruccantunk a nagyszülők nyaralójába a gyerekekkel. Orsi és az aprók már korábban, én meg a hétvégén utánuk motorral. Oda felé kellemes kirándulós időm volt, szél mentesen, naposan, és örömmel telt az út, nem úgy, ahogyan a hegykői kiruccanásnál volt, amikor is ronggyá áztam, és zacskót kellett a kezemre húzni, hogy ne fagyjanak le az ujjaim.

A kertben eszegettünk, játszadoztunk ha éppen nem sétáltunk a borhetekkel fűszerezett sétányon, a mólón, vagy valamelyik fagyizó felé.

Meleg volt, jól esett a fürdőzés. A strandon most is a medence volt a kedvenc, Édua szerint a Balaton piszkos.

Tény, hogy rég nem volt ilyen tiszta, de a medence tisztaságához nem lehetett fogni az átlátszatlan vizet.

A Balaton mellett ilyenkor tobzódnak a jó csajok.

Édua kipróbálta azt a bicajt, amin anyukája is megtanult két kerekezni, és persze azóta is minden tesó, unokatesó, és unoka. Az öreg bringa bölcsen tette most is a dolgát, hogy Marci ráérezhessen a bringázás ízére.

Bálintnak is tetszett a téma, de még nehézséget okozott a bicaj megközelítése is. Próbálkozott oda négykézlábazni, de a kavicsok megállították. Később aztán rájött, ha magasra emeli a fenekét, akkor nem ér le a térde, és jobban tud közlekedni.

Vasárnap aztán nem tűnt úgy, hogy nagyon jó idő lesz, és a veszprémi állatkert mellett döntöttünk. Ez bejött. Amellett, hogy sok állat volt, ami valódi érdeklődést váltott ki, fagyiztunk, játszótereztünk, jól eltöltöttük az időt.

Az a vicces, hogy az Anna, Peti, Gergő mesekönyvek alapján A-P-G túrákat tartunk néha. Abban a könyvben pont ugyanolyan leosztásban vannak a gyerekek, mint a mieink, és az ő neveikkel szoktuk felolvasni a megtörtént esetek alapján írt történeteket.

Az egyikben a veszprémi állatkert a célpont, aminek állatait most mi is megtekintettük, majd a könyvben említett Mackó Cukrászdát mi is felkerestük, hogy teljes legyen a kép. Egyébként érdemes volt, mert finom volt a süti.

Otthon aztán: Füreden klassz programmal készült a család. Elsőnek kerti sütögetés volt, amikor sok féle hússal és zöldséggel tömtük ki a pocakunkat, majd nagymama híresen finom rákaramelizált cukros kürtőskalácsát sütöttük, és mindenki egyből ismét éhes lett.

Már nem is tudom, hogy hány cső fogyott el, de gyorsabban fogyott, mint sült.

Másnap Lajosékkal mentünk vitorlázni. Az idő ugyan nem volt tutis (ahogyan ilyenkor mindig elromlik), de oda felé még esett, és ez motoron nem volt valami lélek emelő, viszont mire Kenesére értünk, elállt a csapadék, és némi napsütés féle támadt, így bizakodva néztünk a nap elé.

Így tehát kihajóztunk, és billegtünk egy kicsit a hullámokon. A gyerekek a hajó gyomrában fedezték fel óvodás korom építő játékát (sok lyukas golyók és pálcák), Lajosék rendeltetés szerűen használták a hajót...

Én meg bohóckodtam, hátha lesz valami kép belőle. Így aztán hol hátul lógattam a lábam, hol oldalt trapézoltam, hol pedig az orrból próbáltam a vízbe esni.

Aztán bevágtunk egy óriás Milkát, és visszafordultunk, ugyanis a felhők tovább fenyegettek.

Zárt helyre vonultunk, egy uszodába, ami a kikötő része, és igen kulturált forma volt. (Sajnos a Kuncze ebből elég sokat levont).

Domi nagyon vagányan ugrált a vízbe apja hátáról, Marci és Édua pedig a szokott módon élvezte a gyerek medencét, majd az úszó medencét, végül pedig a jacuzzit is. A képen Bálint a tánctudását mutatja be nekem.

Bálint aztán bealudt, és ez jól is jött, amíg ebédeltünk, és így viszonylagos nyugalommal tudtunk étkezni. Aztán rövid bicaj versenyt tartottunk, amin az én Marci fiam agyon verte a többieket.

Eztán haza indultam, és -bár nem volt túl jó időm- és nem nagyon volt kedvem meg-megállni, az esetenként festői tájon, egy helyen mégis kivételt tettem.

Orsi szülinapja...

Potyognak a szülinapok. A gyerekek, nagyapa, Orsi, János, Évi, Bálint, Dani, egymás után sorakozó esemény, mindenkinek torta, ünneplés, buli. Szerencse, hogy nyári meleg mellett van ennyi esemény, és mindenkivel lehet egyet ücsörögni a teraszon, sétálni egyet, vagy sütögetni a kertben.

Orsi kedvence a garnéla...

de összeszed mindenféle arra sompolygó alakokat is :-)

Miután megtanultunk bonyolult ritmusokat tapsizni, a jutalom a süti.

Orsi tortája kivételesen nem házi készítésű volt, hanem a kedvencét rendeltük neki a Daubnerből, málnás omlettet.

Nagyapa születésnap

Elérkezett a Nagyapa szülinapja is. A gyerekek zsongva vették körül az ünnepeltet, majd kinyitották helyette az ajándékokat !

Az esemény családi ebéddel, és a kedvenc saját sütésű tortákkal zárult.

London

Alig jöttünk haza Blugáriából, máris indultunk Londonba. Valójában ez nem egy nyaralós célpont volt, hanem üzleti jellegű út, mégis együtt mentünk Orsival és Bálinttal, és mivel Londonban még nem voltunk korábban, így mindenképpen benne volt az érdekesség és izgalom.

Nagyon korán kellett kelni, hogy az olcsó járattal mehessünk, nagyjából hajnal 3 körül. Sugi kivitt minket az autónkkal a reptérre, és indult az utazás.

Bálint élvezte a repülő utat, de mindannyiunkon rajta volt az ólmos fáradtság. Miután összetalálkoztunk tesómmal, megkaptuk a lakásának kulcsát, mentünk is "haza", és első dolgunk az alvás volt.

Első dolgunk, hogy a Towerben megnézzük a korona ékszereket. Mondtam is Orsinak, hogy ezek a világ legnagyobb gyémántjai elég gagyin vannak csiszolva, mert nincs az a szikrázása, mint amihez gyémántoknál szoktam. Később kiderült, hogy tényleg csak üveg másolatok vannak benne ha épp nincs esemény.

Beefeaters - korona őrök a Tower udvarán

A híres hídra mindenképpen kíváncsi voltam. Épp egy pillanatra kaptunk napot is, de alapvetően elég szutyok időnk volt.

A szomszédos üzleti negyedben nagyon sok jó geometrikus alakzat adott alapot az absztraktok fotózásához.

Londont Párizzsal vetném össze. Mindkettő nagyon mozgalmas és sokszínű. London iszonyú drága, míg Párizs élhető. London nem olyan zsúfolt, és sokkal nagyobb az aktív rész, Párizsnak nagyon kicsi a magja, és zsufi.

Párizs átlátható a nagy terek miatt, mint a Szajna, a Chaps Elisées, a nagy terek és hasonlók, Londonban az utcák szövetében simán eltévedsz, és nem nagyon látod át. Párizsban a közlekedés egész jó, főleg a metrók miatt, mert a pici magban szinte 2-3 utcánként van egy metró, Londonban a metro gáz, levegőtlen, ritkán van, lassú. Bár a jegyrendszer itt olajozottabb.

Párizsban a parkok sokkal szebbek és izgalmasabbak. London kicsit kocka és puritán. Ugyanakkor Párizsban vannak a kötelező turisztikai pontok, de ha letérsz az útról, nehezen találsz hasonló izgalmakat, sőt inkább olyan meglepő negatívumok ugranak be, amire nem gondoltál volna (én Budapestet Párizs fölé helyezem, messze magasabbra). Ezzel szemben Londonban nagyon sok irányban van érdekesség. Talán a méretei alapján, de van mit nézni, és ehhez nem kell útikönyv, bármerre mész, van téma. Asszem hónapokat el tudnék tölteni az utcákon kóborolva, fotó témát vadászva.

Beleütköztünk egy felvonulásba. "Jézus hadserege" különböző színű szakaszokban alkotva menetet, hangosan és vidáman vonult az utcán.

Mi meg eltévedtünk már megint. A híres és hatalmas játék áruházat kerestük, amit megtalálva elég nagyot csalódtunk. Versailles-ban egy plaza-ban a játék osztály kb 3x ekkora volt, és sokkal használhatóbb volt a kínálata is.

Elvetődtünk mindenféle piacokra, ahol nagyon jó hangulat, és különleges árukészlet volt. Ez egy bolhapiac féle egyik képe, de minden stand fotótéma volt egyenként is.

London "Velencéjén" a séta nagyon hangulatos volt. Utcai zenészek mellett sétáltunk a csatornák szegélyén, és nyugodt parkvárosi részek alatt haladtunk.

Azért megnéztünk pár kötelezőt, mint a Big-Ben tornyát, a katedrálisokat is, de első sorban üzleti ügyben jöttünk, és nem volt sok időnk.

A London eye egy hatalmas óriáskerék, biztosan tuti fentről a kiáltás, de most kihagytuk, ahogyan sok mást is. Majd legközelebb, ha jövünk...

A Temze partján a sétányon folyik az élet, még kis homokos strand félék is vannak. Itt kiléptünk egy mólóra. Erről a pontról kicsit jobban végig látni a városon.

Hazafelé is korán kellett kelni, így a nappal együtt ébredtünk mi is.

Végül még a helyi taxit is kipróbáltuk. Nem tetszik, hogy megpróbálnak lehúzni. A font és euró náluk 1:2 arányban kerül váltásra. Máshol is voltak kellemetlen tapasztalataink.

Összességében London javasolt célpont, egy hétvége nem elég rá, de egy heti uti költség viszont kevés !!!